I need You - 19 rész

Sziasztok! Hónapok óta nem írtam... Nagyon sajnálom... kereshetnék kifogásokat, de egyet sem tudnék... Már rég levették a tiltást, de nem volt kedvem egyáltalán írni. Az elején csak azért nem írtam, mert nem volt ihletem.. de utána már csak lustaságból..Ahogy elkezdődött az iskola, időm sem lett... lefoglal a tanulás, és a barátok. És a legnagyobb ok, hogy nem írtam, az a SZERELEM ! Szerelmes lettem... és most már ez az egész Larry történet elvesztette a varázsát..legalább is számomra...Megtapasztaltam, hogy milyen érzés szeretni, és szeretve lenni... ezek után már nincs sok kedvem 'meleg' történetet írni..de mivel ez az első blogom/történetem, és a szívemhez nőtt befejezem! Miután befejeztem ezt a blogot belekezdek egy másikba...De arról majd később beszélünk :)
Hiszek Larry-ben.. Mindig is hittem.. és semmi sem fogja megváltoztatni a véleményemet!
Következő rész nem tudom mikor lesz, de igyekszem!!
Olvassatok!
Szeretlek Titeket, és Köszönöm a türelmeteket <3
Szép délutánt.

-----------------------------------------------------------------------------

Mikor Louis elment beszélni John-al, beállt a kínos csönd, ugyanis volt egy nem kívánatos személy a szobában...Zayn az ágyon ült, és unottan nézett minket, vagyis inkább Niall-t. Már majdnem szólásra nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, miért bámulja, a szőkét, de Louis "visszatérése" megzavarta e cselekedetemet.
-Na srácok!-csapta össze a tenyerét-Ideje munkának látni..
-De, mit beszéltél Jonh-al?-ráncolta össze a szemöldökét Liam, majd felállt és levágódott az ágyára..
-Ja, csak a szokásos dolgokat...  mondtam, hogy bandaként lépünk fel, meg ilyesmik.. de el kéne kezdeni legkésőbb holnap a próbákat... Ó! Majdnem el felejtettem, kéne egy bandanév-Louis kiváncsian körbe fordult, és szét tárta a karjait-Ötlet?!
El sem hiszitek, hogy nekem mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez.. fellépni több ezer ember előtt, ugrálni valami ostoba  számra, és "izgatottan" várni, hogy a közönség mit szól hozzánk... ez egyszerűen borzalmas.. és, hogy mégis miért mentem bele ?! Louis miatt... Tudom, hogy neki ez nagyon fontos, hisz a bajbakeveredésen kivűl máshol is értett, az énekléshez.. Kiskorunkban sokszor énekeltünk, a mi kis megszokott helyünkön, Louis pedig nem egyszer hangoztatta, hogy felnőtt korában híres énekes lesz, és, hogy az első albuma dalai a barátságunkról fog szólni. Hát, már nem hiszem, hogy csak erről tudna dalokat írni..
-Harry-bökdösött meg Niall, fejével Louis felé biccentett, aki mérgesen méregette gondolataimba merült fejemet.
-Köszönöm Niall. Na végre, hogy Harry is figyel-pillantott rám szúrós tekintettel-Most, mát tényleg kell egy bandanév...
Órák óta csak gondolkozunk, vagyis csak mi négyen, ugyanis Niall folyamatosan evett, zenét hallgatott s majdnem be aludt.
-Niall és a cincogók?-órdított fel Niall, majd kihúzta a füléből a fülest-Bocsi...
Nagyon reméltem, hogy ezt a 'cincogós' dolgot nem bandanévnek szánta...de csalódnom kellett.
-Hát..Niall, te teljesen hülye vagy!-csattant fel Louis-Nem fogjuk magunkat le égetni, valami mesebeli névvel...
-De hát ez nem mese! Ez a Chips neve...'Cincogó chips, tuti falod'-olvasta fel hangosan Niall a kezében tartott immáron üres chipses zacskót.
-Egyre jobb... egy chipsről nevezzük el a bandánkat...-mosolyodott el Liam.
Ezután már nem volt gond, eluralkodott a jó kedv rajtunk. Egyre több idétlen név jutott eszünkbe mint pélául 'Egy gitáros és négy kornyika', 'Zayn a balettáncos', 'Zayn és a színfónikus zenekar' 'One Idiots' -ez Niall-re vonatkozott... tényleg egy idióta! De nélküle a banda nem létezne...
-Khm... srácok-köhintett Zayn-Esetleg...Mielőtt kitalálnátok megint valami szörnyű bandanevet, amiben benne van a nevem, Kérlek NE tegyétek!
-Háát...Zayni ez lehetetlen-kacsintott Niall. Mostanság elég furcsa... mintha..érezne valamit Zayn iránt... de ez lehetetlen! Úristen, mik jutnak nekem eszembe...
Eltelt a délelőtt és semmire sem jutottunk, az egészet csak elhülyéskedtük...Reménytelenek vagyunk!
-Oké, menjünk kajálni, mielőtt megárt ez a sok 'gondolkodás'...-állt fel Liam és az ajtó felé indult.
Lent az étterem részlegen már minden osztálytársunk ott volt. Ahogy beléptünk mindenki elhallgatott és csodálkozva pillantgattak felénk, mi pedig csak dőltünk a nevetéstől. Tudom..tudom..ritka pillanatok egyike, hogy Zayn és Én meg tudunk lenni egy légtérben, de ha egyszer muszáj...
-Belehalnátok, ha egyszer időben érkeznétek?-kédezte morcosan az ofő..
-Na de Tanár Úr! Hisz mi szupersztárok vagyunk...-vigyorgott Niall
-Persze, hogyne... Horan, majd este álmodozzon-csóválta meg a kopasz fejét és egy hatos asztal felé mutatott.
Szép lassan végig sétáltunk az asztalok között, mint az Amerikai filmekben, ahol a lányok nyálcsorgatva nézik a szexi menő srácokat..hát itt sem lenne másképp ha a fele társoságunk nem lenne meleg...
-Mi a mai menű?-kérdezte izgatottan Niall, de amikor meglátta az elénk le rakott kistányér spagettit, elkámpicsorodott...-Hát ez nem egy 3 fogásos ebéd..
Csendben ültünk és csak túrkáltuk az ételnek nem nevezhető moslékot a tányérunkon, mikor is Zayn megszólalt.
-Srácok! A többiek miért nem beszélnek erről az egész banda dologról?-húzta össze a szemöldökét. Mindenki gondolkodóba esett, kivéve Louis,  idegesen tördelte az újjait.
-Louis?!-fordult mindenki egy emberként az előbb emlitett fiú felé, aki idegesen fel pattant a helyéről és kiviharzott.
Zayn persze azonnal utána akart menni, de Niall, visszatartotta, majd fejével felém biccentett. Igen, szerintem is... nekem több jogom van Louis-hoz...
Én is felálltam és ugyanúgy kiviharzottam mint Louis... Hm... drámakirálynők....
Kicsit meglepte a fiút, hogy utána mentem, de arcán immárom mosoly ült.
-Elmondod?-láttam rajta, hogy nem akarja, de tudtam, hoigy nekem biztosan el fogja mondani...
Végül nagy nehézségek árán, de kinyögte! Nem mondom, hogy repestem az örömtől, de ellene sem voltam, ha ez neki fontos, akkor nekem is... mert nekem Louis a legfontosabb!
-Haragszol, igaz?-hangja bűnbánóan csendült fel, ami nagyon nem tetszett..
-Ezért?! Ne hülyéskedj... ez legyen a legkisebb gondunk... szerintem a srácoknak sem kell megtudniuk-mosolyodtam el, és végig simítottam a karján. Hirtelen valami áramütés szerűség futott át rajtam..egyszerűen hihetetlen, hogy mit képes kiváltani belőlem,akár egy érintéssel is..
-Akkor.. már csak egy bandanév kell... Tőled még ötletet sem hallottam.. pedig biztosan van egy-kettő.-szeme sarkában megjelentek a nevetőráncok, ami miatt oly' ellenállhatatlan.
-Ami azt illeti... gondolkodtam egy kettőn.. de egyik sem az igazi... vagyis van egy ami igazán tetszik.-láttam rajta, hogy izgatottan várja, hogy kibökjem, de én csak tovább húztam az agyát.
-MONDD MÁR!-kiáltott rám, belőlem meg kitört a nevetés. Rég láttam már ilyennek Louis-t. Talán amikor 10 évesek lehettünk, és vártuk a Mikulást..Őszinte volt a mosolya.
-One Direction?-mondtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.
-TÖKÉLETES LESZ!-ölelt át hirtelen. Olyan jó érzés volt újra a karjai közt lenni, de ez a pillanat sem tartott sokáig..
-Ne haragudj.. én.. csak..
-Fejezzd be! Inkább ölelj meg még egyszer...-húztam közel, és szorosan átöleltem. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson...

I need You !!!!

Hello :) Na elkezdődött a suli, és az őrület .. :/ Sok a tanulni való, meg minden... De nagyon szeretem az új osztályomat-most mentem 9.-be- nagyon jó fejek :)
És veletek mi van ? Hogy élitek meg a sulis napokat ? :)
REMÉLEM MINDENKI JÓL VAN,  ÉS NEM KEZDTE AZ ÉVET EGYESSEL :D
Na térjünk rá a tárgyra :)
Mivel hétköznap nincs időm... de folytatom a blogot!, ezért hétvégente lesznek, dupla részek .. :)
Nos, vagy úgy hogy péntek-szombat, vagy szombat-vasárnap... a szabadidőmtől függ :)
Szóval már csak pár nap, és ÚJ RÉÉSZ !
És kitartás a suliban!
Szeretlek Titeket!

♥

Holnap...

Hello Babes !! 

Most gondolhatjátok, hogy milyen ideges vagyok...Megint fel lett jelentve a blog.. Nem tudom, hogy meddig fog ez még tartani...nem értem, hogy mit ártottam neki... nem tudok semmit! Naponta kapok a bloggertől levelet, hogy jelentették az oldalt... minden nap! Most tudok írni...és remélem holnap is tudok... mert holnap mindenképp szeretném felrakni a részt! Annyira utálom, ezt az egész helyzetet.. utálom, hogy várnotok kell a részekre, nem úgy írom meg ahogy azt szeretném, mert tiszta ideg vagyok. A történetet sem érzem már a magaménak... és ezt mind a névtelen utálkozó, jelentgető embernek köszönhetem! Nem értem... mit ártottam én, vagy a blogom neked? Baj, hogy Larry-ről szól? Vagy mi?! Van még 100 másik Larry-s blog is.. de te csak az enyémet akarod tönkretenni... Miért jó ez neked? Mond, miért jó, hogy elveszed az olvasóktól az örömet? Tőlem pedig az írás örömét..

Köszönöm, félig már tönkretetted a blogot,de nem fogom hagyni! BEFEJEZEM EZT A BLOGOT? HA BELEDÖGLÖK IS !!

Srácok, holnap este ÚJ RÉSZ !!!

SZERETLEK TITEKET !!

xxEvön

I need You - 18 rész

Hello! Íme megérkeztem :) Az az igazság, hogy abba akartam hagyni a blogot... nagyon elszomorított a tény, hogy letiltatta a blogomat a "drága" névtelen.. nagy nehézségek árán, de visszaszereztem a blogot, de úgy éreztem, hogy ennek már nincs értelme, aztán elkezdtem olvasni a kommenteket, és minden megváltozott! Rájöttem, hogy nem hagyhatlak titeket cserben, hisz ki álltatok mellettem, a blogom mellett, szeretitek és várjátok az új részt, és ezek nekem annyira jól esnek :') Megígérem, hogy befejezem ezt a blogot, bármi áron! Köszönöm, hogy ki álltok mellettem, szeretlek titeket!!!
Most egy kicsit hosszabbra írtam a részt, és meg próbálom tartani ezt a 'hosszúságot'..
Köszönöm Mindent!

Szép napot! :)

xxEvön

------------------------------------------------------------------------------

/Louis/

Zenei fesztivál 2. nap

-Louis kelj már fel!-rázogatott Harry. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és próbáltam az órára fókuszálni. 7:30. Ez megőrült... Mit kelteget ez engem hajnalok hajnalán? Mintha nem ismerne, és nem tudná, hogy ha tehetem fel sem kelnék egész nap, mint ahogy ma sem. A takarót-amit idő közben Harry lehúzott rólam-visszavettem és befordultam a fal felé. Egy jól eső morgás hagyta el számat, annak tudatában, hogy visszaaludhatok.

-Süket vagy? Hallod, Tomlinson, kelj már fel.-emelte fel hangját, de miután látta, hogy különösebb reakciót nem váltott ki belőlem, felsóhajtott-Hát jó, ha nem, akkor nem...

Arcomon egy diadalmas mosoly jelent meg, annak tükrében, hogy ezt a 'meccset' én nyertem!

-Ó szóval már mosolyogsz is? Ahogy akarod...-abban a pillanatban, hogy ez a mondat elhangzott, Harry rám ugrott és csikizni kezdett. Hiába próbáltam szabadulni, de az erős karjai-ami védelmezően körém tekeredett-nem engedtek. Harry az egyik pillanatban a hasamra ült, majd lejjebb csúszott egy kicsit, akaratlanul is egy nyögés szakadt ki belőlem.

-Hupsz-kuncogott fel édesen. Olyan volt mint egy kisfiú, bár kockás hasa, és izmai nem erről árulkodtak. Számomra még mindig az a kisfiú volt, nem változott sokat... az angyali pofija, és a gyönyörű mosolya még mindig a régi volt, de izmai és tetoválásai mutatták meg igazán, hogy bizony felnőtt.

Harry lassan előre dőlt, pont a mellkasomra. Arca vészesen közel volt az enyémhez, és szinte égetett a vágy, hogy megcsókoljam. Már az a cselekedet is beindított, hogy az ágyékomon ül, és most erre tessék, a méz édes ajkai csak pár centire vannak tőlem...
-Nehéz vagy-nyögtem elhaló hangon, mire Harry elmosolyodott, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt-nevetett fel, majd lekászálódott rólam, és elkezdtünk készülni. Ma még csak megbeszéljük a legfontosabb dolgokat, és holnap már kezdődhetnek is a próbák. Mikor mindennel kész voltunk át cammogtunk Zayn-ékhez. Úgy látszik csak engem keltettek korán.. a három srác, még békésen szunyókált a takaró alatt, megfeledkezve az időről. Harry-re néztem kinek arcán egy gonosz vigyor ült. Nem sejtettem jót, az érzetem be is igazolódott, Harry sarkon fordult bement a fürdőbe, majd két perc múlva egy vödör vízzel tért vissza, amit a srácok fejére öntött.
-Kurva életbe-pattant fel Zayn az ágyról, majd csurom vizes fejjel felénk fordult-Ki volt az a rohadék?
-Mi a fene van? Mit ordítasz?-tápászkodott fel Niall, és valószínűleg neki fel sem tűnt, hogy vizes, egyszerűen vetett Harry-re egy mosolyt és besétált a fürdőbe. Liam furcsa módon fel sem ébredt, mondjuk ő rá  nem ömlött annyi víz, de Zayn kiabálására csak felébredhetett volna...
Pár perc múlva Niall jött ki egy száll alsóban, kezében pedig a vizes ruháit tartotta. Harry-re nézett, majd elsétált Liam ágyához, és jól megcsapkodta a vizes ruhákkal. Liam sikítozva ugrott ki az ágyból, majd üldözőbe vette a szőkeséget.
*
Már vagy 2 órája gondolkodunk a bandaneveken, és azon, hogy mit énekeljünk..
-Tud valaki valamilyen hangszeren játszani?-nézett körbe Zayn. Liam és Niall egyből feltették a kezüket, én meg csak ingattam a fejemet. Én is tudok gitáron játszani, de azért annyira nem vagyok jó...Harry pedig csak énekléshez ért. Kiskorától fogva járt énektanárhoz, az iskola kórus tagja volt, szóval van tehetsége az énekléshez.
-Öhm, srácok, ez mind szép és jó, de Zayn-el mi lesz?-néztem az ágyon ülő tanácstalan srácra, aki kezébe temette gondterhelt arcát.
-Majd balettozik a háttérben-legyintett hanyagul Niall, de arcán ott lapult egy örömteli mosoly. Zayn csak tátott szájjal nézett Niall-re, aki nevetni kezdett.
-Majd énekelsz Harry-vel-nem hiszem,  hogy jó ötlet volt ez tőlem, de ha eddig nem ölték meg egymást akkor talán már most se fogják.
Egy kisebb vita alakult ki, hogy ki-kivel, vagy hogyan fog énekelni, de aztán eldöntöttük. Niall kísér minket gitáron, mi meg éneklünk... Most már csak egy bandanév kell, meg a dal lista, és el is kezdhetünk próbálni.
Már csak egyetlen emberrel kell megbeszélnünk a dolgokat, és akkor már minden sima ügy. A szobából kilépve azonnal megpillantottam Jonh-t, aki épp a liftbe szállt be.
-Jonh! Várj!-kiáltottam el magam, és beszálltam mellé a liftbe.
-Louis, ugye?-mért végig elég furcsa arc kifejezéssel, én csak egy biccentéssel jeleztem, hogy bizony eltalálta  a nevemet.
-Hallottuk, hogy mindenkinek fel kell lépnie, a fesztivál utolsó napján...
-Így van-helyeselt Jonh-Ez már régi hagyomány... Minden évben jönnek tehetséges diákok, akiknek esélyük van bekerülni a zenei életbe, így a fesztivál végén, de az utóbbi egy évben már nem nagyon élnek a lehetőséggel, most is szinte mindenki lemondta, gondolom ti is ezt akarjátok.
Szóval szinte mindenki lemondta? Vajon nekünk is le kéne mondani? Van értelme ennek az egésznek? Hisz mindenki bulizik ezalatt az egy hét alatt, mi meg csak gyakorolnánk... Na gondolkodj Louis!
-Louis?!-Jonh aggodalmas hangja rántott vissza a jelenbe.
-Szeretnénk részt venni!-jelentettem ki magabiztosan.
-Louis, ez remek, köszönjük, és hogy gondoltátok... szólistaként...vagy...
-..bandaként, természetesen. Igazából még csak ezt az egy dolgot döntöttük el, a részleteket még nem tudjuk, de ahogy van valami biztosan szólunk..-mosolyodtam el, és kezet fogtam Jonh-al, majd kiszálltam a liftből.
-Jók lesztek biztosan, kezdjétek el a próbákat, majd találkozunk-kiáltott utánam a srác.
Most jöhetnek a kérdések... Hogy miért nem mondtam vissza? Magam sem tudom.. Ez nagy lehetőség mindegyikőnk számára, és kár lenne ezt elhalasztani..de igazából a döntésemben volt egy kis önzőség.., hogy Harry-vel lehetek egész nap.. Ami ma reggel történt, az csak bátorságot adott, és reményt, arra, hogy még lehet valami köztünk.. bármi történik én visszaszerzem!
Viszont, a fiúknak nem mondok semmit a Jonh-al való beszélgetésemről..  jobb ha nem tudják az igazat, hogy mindenki szinte visszamondta, még a végén ők is kedvet kapnának rá...
Most már belerángattam őket, szóval végig csináljuk!

FIGYELEM!!

Na szóval, NEM ÚJ RÉSZ!! :(
Nagyon sajnálom, hogy ennyit kések a részekkel, de házalakítás van és egyszerűen időm sincs ... higgyétek el nagyon sajnálom, de ha törik ha szakad holnapra itt lesz az új :))

Másrészt!
Köszönöm az első lehúzó komit, kicsit durván fogalmaztál, de hát mit várok egy névtelentől? :D

Aki még nem olvasta volna: ritka szar a blogod. állandóan késel és a történet is egy nagy kalap szar. ebben nincs semmi larry. meg sem érdemled az olvasókat. látod máris pártolnak el tőled. ahogy láttam kevesebb a komik és egy rendszeresed leiratkozott. szégyen vagy! TÖRÖLD MAGAD!!!!

Tudod "kedves" Névtelen lehet, hogy kések, de egyszerűen nincs időm. Örülök, hogy a te nyarad csak a szabadidőből áll, de az enyém nem... nagyon sok dolgom van, de igyekszem.. és a részeket sem lehet megírni 5 perc alatt.

Az is lehet, hogy gyenge a sztori, és az írás tudásom sem szuper, de megint csak azt tudom mondani, hogy igyekszem.. ez az első blogom, és van hova még fejlődnöm ez tény.

Kicsit a sztoriról ;) Bocsánat, hogy én nem olyan történetet írok amiben mindennap szájba/seggbe b*sszák egymást.. de ha te ezt szeretnéd,és ilyet szeretnél olvasni akkor szólj, írok neked egyet külön :D 

Próbálom ezt az egész történetet valósághűbben megírni, hol sikerül, hol nem...

Nem akartam azt sem, hogy az elején rögtön összejöjjenek, mert a való élet sem ilyen.. Mindig van harc.. akár a szerelemben akár a barátságban..és én ezt próbálom megfogalmazni. 

Olvasók :) Lehet, hogy meg sem érdemlem őket, de ők mégis kitartanak mellettem, és ez nagyon jól esik.. mindig kedves szavakkal illetnek engem is és a blogot is. 

Tudod nekem nagy szó, hogy ennyien feliratkoztak és minden részhez kapok kommenteket,és ráadásul lelkesítőket. Mint már mondtam ez az első blogom, és azért van sikere..

Megértem ha valaki megunta a sztorit és leiratkozott, nem fogok haragudni, mert a saját döntése :)

De vannak olyan olvasóim akik mindig kommentelnek és lelkesítenek, büszke vagyok rájuk :) 

Ők adnak nekem erőt az íráshoz. 

Nagyon megkérlek Névtelen, hogy ha nem tetszik kérlek ne olvasd! 

Köszönöm Kenedli Zsuzsi, Mellie*és Móni, hogy ki álltatok mellettem. Nagyon aranyosak vagytok! Szeretlek titeket!!

De most mindenkit arra kérek, hogy aki olvassa  a blogot és szereti az írja le pár mondatba a véleményét a bogról, na meg arról, hogy mit kéne rajta változtatnom :)

Köszönöm!

xxEvön

I need You - 17 rész

Hello! Sajnálom, hogy megint ennyit késtem, és, hogy megint nagyon rövid, de egyszerűen megakadtam az írásban... Köszönöm a komikat, nagyon aranyosak vagytok, öröm nézni, hogy ennyire szeretitek :)
Nem tudom, hogy mikor hozom a következőt de igyekszem, és megpróbálom hosszabbakra írni ...
xxEvön

--------------------------------------------------------------------------------

/Louis/

Késő este volt mire megérkeztünk. Mindenki hulla volt, még az is aki végig aludta  a repülő utat. A Harry-vel való beszélgetés után minden unalmas volt, senki normálissal nem tudtam beszélni..Zayn aludt, Liam-ék...meg hát...  A repülőtérről egy busz vitt minket a szállodáig.
-Oké gyerekek, megérkeztünk!-jelentette be az ofő,mikor megállt a busz. Izgatottan kezdett pakolászni, mi meg csak terpeszkedtünk tovább az üléseken-Mondom megérkeztünk!
-Ja! Azt hittem még otthon vagyunk, és ez csak egy álom-kiabált be Harry,  mire mindenki felnevetett... pff... poén gyár..
-Mr. Styles, igen, ez egy valóra vált álom mindenki számára. Na nyomás lefelé a buszról!-emelte fel a hangját, mire mindenki felpattant és leviharzott a buszról. Megkaptuk a csomagjainkat és bementünk a szállodába. Nem volt egy 5 csillagos szálloda, de elég ízléses volt, és nagy. Szépen párokba rendeződtünk-mint az oviban-és vártunk. Hogy mire? Azt mi sem tudtuk...
-Sziasztok! Jonh Sulkin vagyok, a kísérőtök..-szólalt meg egy 30-as éveiben járó férfi a lépcső tetején. Mikor leért hozzánk folytatta bemutatkozását:
-..És egyben a zenei fesztivál egyik szervezője. Minden évben megrendezzük a fesztivált, és egy sikeres iskola, legjobb osztálya lehetőséget kap, hogy egy kicsit bepillantson a zene igazi világába. Ha bármi problémátok van, vagy csak érdeklődni szeretnétek, keressetek meg nyugodtan-Már indult volna föl a lépcsőn, amikor megtorpant és visszafordult.
-Ez melyik iskola is?
-A kisegítő-kurjantotta be Zayn. Hát ennyit a 'legjobb osztály' címről...
-Nem azt kérdezte, hogy te honnan jöttél-vágott vissza Harry, mire mindenkiből kitört a nevetés.
Miután sikeresen lecsillapították az osztályt, ugyanis a mi nevetésünket lehetett hallani az egész hotelban, elindultunk a szobák felé. Mi Harry-vel a 69-es szobát kaptuk, mellettünk meg Zayn-ék helyezkedtek el.
-Ablak melletti ágy-dobta le cuccait az ágyra Harry.
-Mi van meg akarsz szökni az éjjel?-húztam fel az egyik szemöldökömet, mire halkan felkuncogott és kiment a szobából. Remek, hát ennyit a jó szobatársi viszonyról... Ő elhúzz, én meg maradhatok itt egyedül..
Pár perccel később Zayn csörtetett be a szobába, majd Harry ágyára ugrott. Nem tűnt boldognak, arcáról egyenesen sugárzott a világfájdalom, de mondjuk ez nála már megszokott...
-Mi a gond?-álltam meg vele szemben. Zayn csak megrázta a fejét és hanyatt dőlt az ágyon.
-Oké, játszhatjuk ezt is... de előre szólok unalmas lesz. Szóval mi bajod?-Zayn csak újra megrázta a fejét, én meg újra megkérdeztem mi baja... eljátszottunk egy darabig..
-Elég! Unom már.. most kérdezem meg utoljára, te meg végre értelmes választ fogsz adni. MI BAJOD?-kérdeztem a kelleténél egy kicsit hangosabban,Zayn csak elröhögte magát, és felült. Percekig csak némán nézett, majd megszólalt:
-Nincs semmi bajom Louis... csak nem értem mit keresek itt... nem csak itt, hanem egyáltalán a világban...-hangja szomorúan, elkeseredetten csendült fel. Nem tudtam mit válaszoljak...
-Zayn...-kezdtem volna bele, bár nem tudom mibe, de Zayn félbeszakított.
-Felejtsd el! Inkább azon gondolkozz, hogy mit fogsz énekelni-ez a mondata egy kicsit meglepett.. minek nekem énekelni? Zayn meglepődött arcom láttán egy hatalmasat sóhajtott és magyarázni kezdett.
-Tudatlan vagy Louis... Mielőtt útnak indultunk volna, utána néztem ennek a zenei cuccnak.. Ez az egész szar, nem csak a szórakozásból áll, de ezt a drága tanáraink elfelejtették megemlíteni.-arcom még csodálkozóbbra váltott, hisz nem értettem semmit, nem tudtam mire akar ki lyukadni Zayn...-Akik ide jönnek osztályok azoknak fel kell lépni.. vagy szólistaként vagy bandaként.. ha jó vagy/vagyunk akkor még lemez szerződést is lehet nyerni...
-Mi??-kérdeztem számomra is meglepő vékony hangon-Én nem akarok énekelni..
Sarkon fordultam és át futottam Harry-ékhez. Az ajtón szinte berobbantam, majdnem elestem.
-Ti tudtátok?-ők is annyira meglepett arcot vágtak mint én- Banda vagy szólista?
-Problémád?-meresztett rám nagy szemeket Niall.
-Kötelező mindenkinek fellépni a fesztiválon.. vagy szólistaként vagy bandaként. Ti melyik csapatba tartoztok?
-Én nem éneklek...-jelentett ki Niall, a többiek pedig egyöntetűen rázták a fejüket.
-De srácok kötelező, szóval... -és akkor hirtelen bevillant egy ötlet..-Indulhatnánk...
- Együtt....-fejezte be a gondolatomat Harry.
-Nekem mindegy..-rántott vállat Niall és előhalászta az ágy(?) alól a szendvicsét, majd jó ízűen beleharapott. Liam csak bólogatott, egyértelmű, ha Niall valamiben részt vesz akkor Ő is.. egymás nélkül már élni sem tudnának.. na ez azért furi... nem?
-Jó-hallottam meg egy hangot mögülem. Mikor megfordultam Zayn-el találtam szembe magamat...de vajon mióta állhat ott?
-Srácok, én most megyek, holnap megbeszéljük-állt fel Harry a földről és elköszönt Niall-éktől.
-Ja holnap-"búcsúztam" én is a többiektől, majd Harry után mentem.
Mikor beértem-pedig csak egy szobával voltunk arrébb-Harry már az ágyban feküdt és zenét hallgatott. Vettem az adást, nem akar velem beszélni... ennél jobb szobatársat nem is kívánhattam volna..
Gyorsan lefürödtem és befeküdtem az ágyba.
-Jó éjt-szólalt meg egy kis idő után Harry.
-Neked is Haz-mosolyodtam el és álomra hajtottam a fejemet.
Fárasztóan indult... na de még hátra van 6 nap...

I need You - 16 rész

Hello! Hát megérkeztem... Tegnap ballagtam.. Egyik szemem sír a másik meg nevet. Boldog vagyok, hisz most kezdődik igazán az élet, de szomorú mert elmegyek a régi megszokott suliból.. rossz arra gondolni, hogy nem lépem át nap mint nap az iskola kapuját, és talán többé nem látom a megszokott arcokat. Mindenki nagyon hiányozni fog! Sosem felejtem el ezt a 8 évet! ♥

 Nektek is köszönöm srácok! Köszönöm, hogy támogattok, hogy türelmesek vagyok, hogy lelkesítetek, és hogy talán szerettek. Nálatok jobb és kedvesebb "közönséget" nem is kívánhatnék. Móni, Nati, Fucking Monitor, Teddy és a többiek.. Nagyon köszönöm! ♥

Sajnálom, hogy a rész ilyen rövidke lett, de igyekszem...

Szeretlek Tieteket! xxEvön    

    ...................................................................................

/Louis/

Reggel késésben voltam, ugyanis 2 napos sírás maratont tartottam..Most az életben először nem szégyelltem sírni, hisz ez az egy sor amit Harry küldött, életem egyik legmeghatározóbb pillanata volt. Boldogan és szeretett telin gondolok vissza arra a nyárra, amikor a barátságunk mindennél erősebb volt, de ez mára már feledésbe merül...

Bőrönddel a kezembe futottam végig a fél városon, már azt hittem, hogy elkéstem, de örömmel vettem, hogy a busz még a suli előtt áll. Motyogtam egy "bocs a késésért, de dugó volt" szöveget és már mentem is hátra. Csak két hely volt, egy Harry mellett és egy Zayn mellett. Legszívesebben Harry mellé ültem volna, de nem lehetett... nem tudom, hogy hogyan vélekedik rólam, vagy arról, hogy egy szobában leszünk, amitől én személy szerint egy kicsit tartok.. Mindenkinél jobban ismerem Harry-t, de most túl nagy köztünk a távolság, hogy igazán megértsem. Így az utolsó lehetőséget választottam, Zayn mellé ültem. 

-Késtél...-motyogta az orra alatt, majd tekintetét rám emelte-Sírtál?!

-Nem. Ez a cigitől van-próbáltam higgadt és értelmes választ adni. Zayn csak megvonta a vállát és bedugta a fülébe a fülhallgatót. 

1 órát töltöttünk a buszon, az út nagyon csendes volt, de a repülőn már nagyjából mindenki felszabadult, kivéve minket...

Liam és Niall is feltűnően csendesek voltak, Harry elvolt magában, és hát Zayn.. Zayn nagyon csöndes és fura volt... Mikor már azt hittem, hogy megöl az unalom, érdekes dolog történt.
-Payne!-szólt kemény, de normális hangom Zayn.
-Zayn?-fordult hátra Liam, ennek hatására mindenki megfordult, és minket bámultak.
-Mi a faszt bámultok? Kinyomjam a szemeteket? Forduljatok előre nyomoroncok!-szólt idegesen Zayn. Most egy kicsit megnyugodtam, hisz látszólag visszatért a régi énje.. ami nem tudom mikor veszett el..
Az osztálytársaink szinte egyszerre fordultak vissza a helyükre, még Niall is...pedig rá igazán nem vonatkozott.
-Niall, fordulj ide vissza-nevetett fel Liam. Miután már mindenki kényelembe helyezte magát, Liam teljes figyelmét Zayn-nek szentelte.
-Szóval Liam .kezdett bele Zayn-Egy hétig kell ki bírnunk egymást. Nem kell beszélnünk. Ajánlom, hogy nézzük egymást levegőnek... Tarts távol magad a cuccaimtól, és mindentől ami hozzám kapcsolatos. Ha esetleg valami komoly gondod lenne, azt SMS-ben közöld, mondom SMS-ben, nem felhívsz, mert akkor kénytelenek vagyunk beszélni, és hát azt ki akarná...Remélem érthető voltam. Ja és ez a szőkére is vonatkozik-nézett szúrós szemekkel Niall-re, aki csak bambán mosolygott.  Én megszólalni sem tudtam... csak egy kérdés motoszkált a fejemben: Hova tűnt a régi Zayn?
Harry halk kuncogására lettem figyelmes, amit valószínűleg Zayn "prédikálása" váltott ki. Azt már tudom, hogy hogyan fognak élni Zayn-ék, de, hogy mi, Harry-vel, na arról fogalmam sincs... Tartok a dologtól, de azért félek is...
Vettem egy nagy levegőt, és egy "most vagy soha!" gondolattal átültem Harry mellé. Fejét nem fordította felém, de így is láttam a kis huncut mosolyát a szája sarkában.
-Mennyit sírtál?-kérdezte egy pár perccel később. Hihetetlen, hogy ennyire ismer... Fejét végre felém fordította, így pontosan a szemébe tudtam nézni. Azok a gyönyörű szemek most tele voltak kíváncsisággal, vággyal, és érzelemmel.
-Mi? Én? Nem sírtam...-nevettem el magam idegességembe.
-Nekem nem tudsz hazudni...-hangja most komolyan csendült fel-Ismerlek...
-Tudom-suttogtam, ezzel beismerve, hogy igaza van, és sírtam... mégpedig miatta!
Pár perc néma csönd után Harry újra megszólalt:
-Na, és te nem akarsz szónoklatot tartani mint Zayn?
-Majd kialakul minden, de egyenlőre így tökéletes-mosolyodtam el halványan, de persze megint hazudtam... tökéletes? ugyan... mi ebben a tökéletes? alig beszélünk..
-Megszegtünk..-motyogta az orra alatt. Olyan volt mintha magában beszélne, de nagyon jól tudtam, hogy nekem szánta...-Sajnálom Louis...
-Én is sajnálom.. Elrontottunk mindent.. Elkövettünk egy hatalmas hibát, amit talán már rendbe sem tudunk hozni... -bármennyire is nehéz volt, de otthagytam, és visszaültem Zayn mellé, aki már békésen aludt.
-Hiányzol!-suttogta Harry. Hiányzom neki... bár tudná, hogy Ő mennyire hiányzik nekem....