I need You - 15 rész

Helló :) Tudom nincs elfogadható magyarázat a 2 hetes késésemre, de év végi hajtás, ballagás, ma meg alkalmassági vizsga, meg mi egyéb...

Komolyan mondom nagyon sajnálom! Megpróbálom behozni a lemaradásomat, de közben nyitottam egy új blogot, amit hétvége felé leplezek le :) (de a bevezetőt már most elolvashatjátok, fent megtaláljátok a menüpontokban 'Summer Love' név alatt) Köszönöm hogy vártok, és írtok :) IMÁDLAK titeket :)♥
A rész egy kicsit érzelgős lett, ezzel a résszel egy kicsit jobban megismerhetjük a srácokat...
xxEvön

------------------------------------------------------------------------- 

/Harry/

2nap múlva indulunk. Megmondom őszintén én előre félek. Már nagyjából tisztába vagyok az érzéseimmel, és Louis-éval is. De ez nem olyan egyszerű... Nem mondhatom el neki, hisz ez több egy vallomásnál, több egy érzésnél, több egy barátságnál...

-Összepakoltál?-jött be anya. Kezében egy fehér borítékot tartott, ami akaratom ellenére is felkeltette a figyelmemet.

-Mi van benne?-böktem fejemmel a boríték felé.

-Gemma találta az egyik dobozban, a te neved szerepel rajta-a boríték még bontatlan állapotban volt-Nem néztem meg. Ez a tied. Aludj jól-nyomott egy puszit a homlokomra, a borítékot pedig a kezembe adta. Kétségek közt hánykódva bontottam fel.. Elég volt csak a kézírásra rápillantanom,és tudtam ki írta, és azt is, hogy miért...

Már az első sorok láttán, milliónyi emlék lepte el az elmémet.
A könnyek egyre jobban gyűltek a szememben...életem egyik legmeghatározóbb nyara volt..

"Harry!
Megfogadtam, hogy örökké veled leszek, bármi történik senki sem választhat szét minket. Mert a legjobb barátok örökké kitartanak egymás mellett, és én kitartok melletted! Senki nem választhat el a barátomtól, a bajtársamtól és a testvéremtől...
Ezt jól vésd az eszedbe, és ha összeveszünk csak gondolj ezekre a mondataimra, és tudni fogok, hogy mindennél fontosabb vagy nekem.!
xxLouis"

14 évesek voltunk. Fiatalok és naivak, de abban az időben tényleg nem választhatott szét minket senki. A fogadalom is ezt bizonyítja, mert az a levél nem csak egy sima levél... életem fordulópontja.. Arra a nyárra mindig emlékezni fogok.
Olyan jó lenne hinni az 'örökké' szóban... Én hittem benne.. és Louis is... de akkor hova veszett a hitünk?
Voltak Louis-al veszekedő korszakaink, volt, hogy rosszban voltunk, és nem beszéltünk egymással, de ilyen hosszú ideig még soha nem voltunk távol egymástól.. Borzasztóan hiányzik! Hiányzik a nevetése, a viccei, a hülyeségei, a mosolya, a csillogó kék szemei, az ölelése.. Hiányzik maga Louis Tomlinson!
Hibáztathatnám Zany-t mert elvette Louis-t, de rá kell jönnöm, hogy ez nem csak Zayn hibája... inkább Louis-é és az enyém... Nem voltunk elég jó barátok...fel rúgtuk a fogadalmat..
És nem voltam elég erős, hogy harcoljak Louis-ért..  Pedig megígértem, hogy soha nem futamodok meg semmi elől ha Louis a tét..., de most megtettem.. és nagyon bánom!
Bármit megtennék, hogy újra átélhessem a fogadalom napját, mert a barátságunk akkor volt a legerősebb! Ha azon a napon bárki is szét akart volna választani minket, nem tudott volna! Hiányzik az a nap...

*Visszatekintés*
Meleg nyári nap volt. Az erdő legnagyobb fája alatt hűsöltünk. Minden olyan más volt..olyan varázslatos.
Gondolkodtunk mind ketten, hogy miért akarnak nekünk fájdalmat okozni...
Tudtam, hogy nem akar itt hagyni...
-Harry mi lesz velünk?-fordította fejét felém. Szemében a könnycseppek csillogtak, ahogy a nap megvilágította. Szebb volt mint egy angyal..
-Nem tudom-feleltem halkan-De Louis, én nem akarom, hogy elmenj! Nem hagyhatsz itt...
Louis csak megrázta a fejét, és a könnycseppek kihullottak a gyönyörű kék szemeiből..
Ősztől másik iskolába íratták volna, egy másik városban. Nagyon távol tőlem...Ez lett volna az utolsó nyarunk együtt. El akarták választani tőlem, mondván, hogy csak a bajt hozza rám. Ők nem tudják,  hogy mi mit érzünk.. nem tudják, hogy mit jelentünk egymásnak... senki nem tudja!
-Ígérd meg, hogy vissza jössz!-néztem rá könnyes szemmel. Louis csak bólintott, majd felállt és a táskájához sétált. Elővett belőle egy papírt és két tollat . Halványan elmosolyodott és leült mellém. A papírt ketté tépte majd kezembe nyomta az egyik tollal együtt.
-Ígérem-mosolya csak egyre nőtt, és ez valamilyen szinten megnyugtatott. El kezdett írni, de nem tudtam, hogy nekem is kéne..-Mire vársz? Írd le te is.. Ez egy fogadalom-mutatott a papírjára.
Remegő kézzel írtam le a gondolataimat, a fogadalmamat, ami másnak csak pár üres mondat, de Louis-nak nagyon sokat jelentett..

"Louis!
Életem végéig te leszel a legjobb barátom! Tudom, hogy rád mindig számíthatok, és ha mindenki elhagy TE akkor is ott leszel...
Ígérem, hogy mindig kitartok melletted, bármi történik soha nem feledlek!
Szeretni és támogatni foglak...
Köszönöm, hogy ilyen tökéletes barátom vagy inkább testvérem van! 
xxHarry"

Össze hajtottuk a papírt és átadtuk egymásnak. Mindkettőnk arcára mosoly ült ki, mert biztosan tudtuk, hogy a barátságunk nem fog véget érni...
De elérkezett az ősz, és Louis nem ment el.. itt maradt velem!
*Visszatekintés vége*

Könnyeim egyre szaporábban folytak le az arcomról. Életem legszebb, és legfájdalmasabb nyara volt..
Eldőltem az ágyon, a levél még mindig a kezemben pihent, majd szorosan a szívemhez szorítottam.. így élénkebbek voltak az emlékek. Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet. Vettem egy nagy levegőt és elküldtem..
Majd álomra hajtottam a fejem..
"Ígérem, hogy mindig kitartok melletted, bármi történik soha nem feledlek!"-ennyi állt az üzenetben

Sajnos egy nagyon is igaz..:(