Hello! Íme megérkeztem :) Az az igazság, hogy abba akartam hagyni a blogot... nagyon elszomorított a tény, hogy letiltatta a blogomat a "drága" névtelen.. nagy nehézségek árán, de visszaszereztem a blogot, de úgy éreztem, hogy ennek már nincs értelme, aztán elkezdtem olvasni a kommenteket, és minden megváltozott! Rájöttem, hogy nem hagyhatlak titeket cserben, hisz ki álltatok mellettem, a blogom mellett, szeretitek és várjátok az új részt, és ezek nekem annyira jól esnek :') Megígérem, hogy befejezem ezt a blogot, bármi áron! Köszönöm, hogy ki álltok mellettem, szeretlek titeket!!!
Most egy kicsit hosszabbra írtam a részt, és meg próbálom tartani ezt a 'hosszúságot'..
-Süket vagy? Hallod, Tomlinson, kelj már fel.-emelte fel hangját, de miután látta, hogy különösebb reakciót nem váltott ki belőlem, felsóhajtott-Hát jó, ha nem, akkor nem...
Arcomon egy diadalmas mosoly jelent meg, annak tükrében, hogy ezt a 'meccset' én nyertem!
-Ó szóval már mosolyogsz is? Ahogy akarod...-abban a pillanatban, hogy ez a mondat elhangzott, Harry rám ugrott és csikizni kezdett. Hiába próbáltam szabadulni, de az erős karjai-ami védelmezően körém tekeredett-nem engedtek. Harry az egyik pillanatban a hasamra ült, majd lejjebb csúszott egy kicsit, akaratlanul is egy nyögés szakadt ki belőlem.
-Hupsz-kuncogott fel édesen. Olyan volt mint egy kisfiú, bár kockás hasa, és izmai nem erről árulkodtak. Számomra még mindig az a kisfiú volt, nem változott sokat... az angyali pofija, és a gyönyörű mosolya még mindig a régi volt, de izmai és tetoválásai mutatták meg igazán, hogy bizony felnőtt.
Harry lassan előre dőlt, pont a mellkasomra. Arca vészesen közel volt az enyémhez, és szinte égetett a vágy, hogy megcsókoljam. Már az a cselekedet is beindított, hogy az ágyékomon ül, és most erre tessék, a méz édes ajkai csak pár centire vannak tőlem...
-Nehéz vagy-nyögtem elhaló hangon, mire Harry elmosolyodott, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt-nevetett fel, majd lekászálódott rólam, és elkezdtünk készülni. Ma még csak megbeszéljük a legfontosabb dolgokat, és holnap már kezdődhetnek is a próbák. Mikor mindennel kész voltunk át cammogtunk Zayn-ékhez. Úgy látszik csak engem keltettek korán.. a három srác, még békésen szunyókált a takaró alatt, megfeledkezve az időről. Harry-re néztem kinek arcán egy gonosz vigyor ült. Nem sejtettem jót, az érzetem be is igazolódott, Harry sarkon fordult bement a fürdőbe, majd két perc múlva egy vödör vízzel tért vissza, amit a srácok fejére öntött.
-Kurva életbe-pattant fel Zayn az ágyról, majd csurom vizes fejjel felénk fordult-Ki volt az a rohadék?
-Mi a fene van? Mit ordítasz?-tápászkodott fel Niall, és valószínűleg neki fel sem tűnt, hogy vizes, egyszerűen vetett Harry-re egy mosolyt és besétált a fürdőbe. Liam furcsa módon fel sem ébredt, mondjuk ő rá nem ömlött annyi víz, de Zayn kiabálására csak felébredhetett volna...
Pár perc múlva Niall jött ki egy száll alsóban, kezében pedig a vizes ruháit tartotta. Harry-re nézett, majd elsétált Liam ágyához, és jól megcsapkodta a vizes ruhákkal. Liam sikítozva ugrott ki az ágyból, majd üldözőbe vette a szőkeséget.
*
Már vagy 2 órája gondolkodunk a bandaneveken, és azon, hogy mit énekeljünk..
-Tud valaki valamilyen hangszeren játszani?-nézett körbe Zayn. Liam és Niall egyből feltették a kezüket, én meg csak ingattam a fejemet. Én is tudok gitáron játszani, de azért annyira nem vagyok jó...Harry pedig csak énekléshez ért. Kiskorától fogva járt énektanárhoz, az iskola kórus tagja volt, szóval van tehetsége az énekléshez.
-Öhm, srácok, ez mind szép és jó, de Zayn-el mi lesz?-néztem az ágyon ülő tanácstalan srácra, aki kezébe temette gondterhelt arcát.
-Majd balettozik a háttérben-legyintett hanyagul Niall, de arcán ott lapult egy örömteli mosoly. Zayn csak tátott szájjal nézett Niall-re, aki nevetni kezdett.
-Majd énekelsz Harry-vel-nem hiszem, hogy jó ötlet volt ez tőlem, de ha eddig nem ölték meg egymást akkor talán már most se fogják.
Egy kisebb vita alakult ki, hogy ki-kivel, vagy hogyan fog énekelni, de aztán eldöntöttük. Niall kísér minket gitáron, mi meg éneklünk... Most már csak egy bandanév kell, meg a dal lista, és el is kezdhetünk próbálni.
Már csak egyetlen emberrel kell megbeszélnünk a dolgokat, és akkor már minden sima ügy. A szobából kilépve azonnal megpillantottam Jonh-t, aki épp a liftbe szállt be.
-Jonh! Várj!-kiáltottam el magam, és beszálltam mellé a liftbe.
-Louis, ugye?-mért végig elég furcsa arc kifejezéssel, én csak egy biccentéssel jeleztem, hogy bizony eltalálta a nevemet.
-Hallottuk, hogy mindenkinek fel kell lépnie, a fesztivál utolsó napján...
-Így van-helyeselt Jonh-Ez már régi hagyomány... Minden évben jönnek tehetséges diákok, akiknek esélyük van bekerülni a zenei életbe, így a fesztivál végén, de az utóbbi egy évben már nem nagyon élnek a lehetőséggel, most is szinte mindenki lemondta, gondolom ti is ezt akarjátok.
Szóval szinte mindenki lemondta? Vajon nekünk is le kéne mondani? Van értelme ennek az egésznek? Hisz mindenki bulizik ezalatt az egy hét alatt, mi meg csak gyakorolnánk... Na gondolkodj Louis!
-Louis?!-Jonh aggodalmas hangja rántott vissza a jelenbe.
-Szeretnénk részt venni!-jelentettem ki magabiztosan.
-Louis, ez remek, köszönjük, és hogy gondoltátok... szólistaként...vagy...
-..bandaként, természetesen. Igazából még csak ezt az egy dolgot döntöttük el, a részleteket még nem tudjuk, de ahogy van valami biztosan szólunk..-mosolyodtam el, és kezet fogtam Jonh-al, majd kiszálltam a liftből.
-Jók lesztek biztosan, kezdjétek el a próbákat, majd találkozunk-kiáltott utánam a srác.
Most jöhetnek a kérdések... Hogy miért nem mondtam vissza? Magam sem tudom.. Ez nagy lehetőség mindegyikőnk számára, és kár lenne ezt elhalasztani..de igazából a döntésemben volt egy kis önzőség.., hogy Harry-vel lehetek egész nap.. Ami ma reggel történt, az csak bátorságot adott, és reményt, arra, hogy még lehet valami köztünk.. bármi történik én visszaszerzem!
Viszont, a fiúknak nem mondok semmit a Jonh-al való beszélgetésemről.. jobb ha nem tudják az igazat, hogy mindenki szinte visszamondta, még a végén ők is kedvet kapnának rá...
Most már belerángattam őket, szóval végig csináljuk!
