I need You - 17 rész

Hello! Sajnálom, hogy megint ennyit késtem, és, hogy megint nagyon rövid, de egyszerűen megakadtam az írásban... Köszönöm a komikat, nagyon aranyosak vagytok, öröm nézni, hogy ennyire szeretitek :)
Nem tudom, hogy mikor hozom a következőt de igyekszem, és megpróbálom hosszabbakra írni ...
xxEvön

--------------------------------------------------------------------------------

/Louis/

Késő este volt mire megérkeztünk. Mindenki hulla volt, még az is aki végig aludta  a repülő utat. A Harry-vel való beszélgetés után minden unalmas volt, senki normálissal nem tudtam beszélni..Zayn aludt, Liam-ék...meg hát...  A repülőtérről egy busz vitt minket a szállodáig.
-Oké gyerekek, megérkeztünk!-jelentette be az ofő,mikor megállt a busz. Izgatottan kezdett pakolászni, mi meg csak terpeszkedtünk tovább az üléseken-Mondom megérkeztünk!
-Ja! Azt hittem még otthon vagyunk, és ez csak egy álom-kiabált be Harry,  mire mindenki felnevetett... pff... poén gyár..
-Mr. Styles, igen, ez egy valóra vált álom mindenki számára. Na nyomás lefelé a buszról!-emelte fel a hangját, mire mindenki felpattant és leviharzott a buszról. Megkaptuk a csomagjainkat és bementünk a szállodába. Nem volt egy 5 csillagos szálloda, de elég ízléses volt, és nagy. Szépen párokba rendeződtünk-mint az oviban-és vártunk. Hogy mire? Azt mi sem tudtuk...
-Sziasztok! Jonh Sulkin vagyok, a kísérőtök..-szólalt meg egy 30-as éveiben járó férfi a lépcső tetején. Mikor leért hozzánk folytatta bemutatkozását:
-..És egyben a zenei fesztivál egyik szervezője. Minden évben megrendezzük a fesztivált, és egy sikeres iskola, legjobb osztálya lehetőséget kap, hogy egy kicsit bepillantson a zene igazi világába. Ha bármi problémátok van, vagy csak érdeklődni szeretnétek, keressetek meg nyugodtan-Már indult volna föl a lépcsőn, amikor megtorpant és visszafordult.
-Ez melyik iskola is?
-A kisegítő-kurjantotta be Zayn. Hát ennyit a 'legjobb osztály' címről...
-Nem azt kérdezte, hogy te honnan jöttél-vágott vissza Harry, mire mindenkiből kitört a nevetés.
Miután sikeresen lecsillapították az osztályt, ugyanis a mi nevetésünket lehetett hallani az egész hotelban, elindultunk a szobák felé. Mi Harry-vel a 69-es szobát kaptuk, mellettünk meg Zayn-ék helyezkedtek el.
-Ablak melletti ágy-dobta le cuccait az ágyra Harry.
-Mi van meg akarsz szökni az éjjel?-húztam fel az egyik szemöldökömet, mire halkan felkuncogott és kiment a szobából. Remek, hát ennyit a jó szobatársi viszonyról... Ő elhúzz, én meg maradhatok itt egyedül..
Pár perccel később Zayn csörtetett be a szobába, majd Harry ágyára ugrott. Nem tűnt boldognak, arcáról egyenesen sugárzott a világfájdalom, de mondjuk ez nála már megszokott...
-Mi a gond?-álltam meg vele szemben. Zayn csak megrázta a fejét és hanyatt dőlt az ágyon.
-Oké, játszhatjuk ezt is... de előre szólok unalmas lesz. Szóval mi bajod?-Zayn csak újra megrázta a fejét, én meg újra megkérdeztem mi baja... eljátszottunk egy darabig..
-Elég! Unom már.. most kérdezem meg utoljára, te meg végre értelmes választ fogsz adni. MI BAJOD?-kérdeztem a kelleténél egy kicsit hangosabban,Zayn csak elröhögte magát, és felült. Percekig csak némán nézett, majd megszólalt:
-Nincs semmi bajom Louis... csak nem értem mit keresek itt... nem csak itt, hanem egyáltalán a világban...-hangja szomorúan, elkeseredetten csendült fel. Nem tudtam mit válaszoljak...
-Zayn...-kezdtem volna bele, bár nem tudom mibe, de Zayn félbeszakított.
-Felejtsd el! Inkább azon gondolkozz, hogy mit fogsz énekelni-ez a mondata egy kicsit meglepett.. minek nekem énekelni? Zayn meglepődött arcom láttán egy hatalmasat sóhajtott és magyarázni kezdett.
-Tudatlan vagy Louis... Mielőtt útnak indultunk volna, utána néztem ennek a zenei cuccnak.. Ez az egész szar, nem csak a szórakozásból áll, de ezt a drága tanáraink elfelejtették megemlíteni.-arcom még csodálkozóbbra váltott, hisz nem értettem semmit, nem tudtam mire akar ki lyukadni Zayn...-Akik ide jönnek osztályok azoknak fel kell lépni.. vagy szólistaként vagy bandaként.. ha jó vagy/vagyunk akkor még lemez szerződést is lehet nyerni...
-Mi??-kérdeztem számomra is meglepő vékony hangon-Én nem akarok énekelni..
Sarkon fordultam és át futottam Harry-ékhez. Az ajtón szinte berobbantam, majdnem elestem.
-Ti tudtátok?-ők is annyira meglepett arcot vágtak mint én- Banda vagy szólista?
-Problémád?-meresztett rám nagy szemeket Niall.
-Kötelező mindenkinek fellépni a fesztiválon.. vagy szólistaként vagy bandaként. Ti melyik csapatba tartoztok?
-Én nem éneklek...-jelentett ki Niall, a többiek pedig egyöntetűen rázták a fejüket.
-De srácok kötelező, szóval... -és akkor hirtelen bevillant egy ötlet..-Indulhatnánk...
- Együtt....-fejezte be a gondolatomat Harry.
-Nekem mindegy..-rántott vállat Niall és előhalászta az ágy(?) alól a szendvicsét, majd jó ízűen beleharapott. Liam csak bólogatott, egyértelmű, ha Niall valamiben részt vesz akkor Ő is.. egymás nélkül már élni sem tudnának.. na ez azért furi... nem?
-Jó-hallottam meg egy hangot mögülem. Mikor megfordultam Zayn-el találtam szembe magamat...de vajon mióta állhat ott?
-Srácok, én most megyek, holnap megbeszéljük-állt fel Harry a földről és elköszönt Niall-éktől.
-Ja holnap-"búcsúztam" én is a többiektől, majd Harry után mentem.
Mikor beértem-pedig csak egy szobával voltunk arrébb-Harry már az ágyban feküdt és zenét hallgatott. Vettem az adást, nem akar velem beszélni... ennél jobb szobatársat nem is kívánhattam volna..
Gyorsan lefürödtem és befeküdtem az ágyba.
-Jó éjt-szólalt meg egy kis idő után Harry.
-Neked is Haz-mosolyodtam el és álomra hajtottam a fejemet.
Fárasztóan indult... na de még hátra van 6 nap...

I need You - 16 rész

Hello! Hát megérkeztem... Tegnap ballagtam.. Egyik szemem sír a másik meg nevet. Boldog vagyok, hisz most kezdődik igazán az élet, de szomorú mert elmegyek a régi megszokott suliból.. rossz arra gondolni, hogy nem lépem át nap mint nap az iskola kapuját, és talán többé nem látom a megszokott arcokat. Mindenki nagyon hiányozni fog! Sosem felejtem el ezt a 8 évet! ♥

 Nektek is köszönöm srácok! Köszönöm, hogy támogattok, hogy türelmesek vagyok, hogy lelkesítetek, és hogy talán szerettek. Nálatok jobb és kedvesebb "közönséget" nem is kívánhatnék. Móni, Nati, Fucking Monitor, Teddy és a többiek.. Nagyon köszönöm! ♥

Sajnálom, hogy a rész ilyen rövidke lett, de igyekszem...

Szeretlek Tieteket! xxEvön    

    ...................................................................................

/Louis/

Reggel késésben voltam, ugyanis 2 napos sírás maratont tartottam..Most az életben először nem szégyelltem sírni, hisz ez az egy sor amit Harry küldött, életem egyik legmeghatározóbb pillanata volt. Boldogan és szeretett telin gondolok vissza arra a nyárra, amikor a barátságunk mindennél erősebb volt, de ez mára már feledésbe merül...

Bőrönddel a kezembe futottam végig a fél városon, már azt hittem, hogy elkéstem, de örömmel vettem, hogy a busz még a suli előtt áll. Motyogtam egy "bocs a késésért, de dugó volt" szöveget és már mentem is hátra. Csak két hely volt, egy Harry mellett és egy Zayn mellett. Legszívesebben Harry mellé ültem volna, de nem lehetett... nem tudom, hogy hogyan vélekedik rólam, vagy arról, hogy egy szobában leszünk, amitől én személy szerint egy kicsit tartok.. Mindenkinél jobban ismerem Harry-t, de most túl nagy köztünk a távolság, hogy igazán megértsem. Így az utolsó lehetőséget választottam, Zayn mellé ültem. 

-Késtél...-motyogta az orra alatt, majd tekintetét rám emelte-Sírtál?!

-Nem. Ez a cigitől van-próbáltam higgadt és értelmes választ adni. Zayn csak megvonta a vállát és bedugta a fülébe a fülhallgatót. 

1 órát töltöttünk a buszon, az út nagyon csendes volt, de a repülőn már nagyjából mindenki felszabadult, kivéve minket...

Liam és Niall is feltűnően csendesek voltak, Harry elvolt magában, és hát Zayn.. Zayn nagyon csöndes és fura volt... Mikor már azt hittem, hogy megöl az unalom, érdekes dolog történt.
-Payne!-szólt kemény, de normális hangom Zayn.
-Zayn?-fordult hátra Liam, ennek hatására mindenki megfordult, és minket bámultak.
-Mi a faszt bámultok? Kinyomjam a szemeteket? Forduljatok előre nyomoroncok!-szólt idegesen Zayn. Most egy kicsit megnyugodtam, hisz látszólag visszatért a régi énje.. ami nem tudom mikor veszett el..
Az osztálytársaink szinte egyszerre fordultak vissza a helyükre, még Niall is...pedig rá igazán nem vonatkozott.
-Niall, fordulj ide vissza-nevetett fel Liam. Miután már mindenki kényelembe helyezte magát, Liam teljes figyelmét Zayn-nek szentelte.
-Szóval Liam .kezdett bele Zayn-Egy hétig kell ki bírnunk egymást. Nem kell beszélnünk. Ajánlom, hogy nézzük egymást levegőnek... Tarts távol magad a cuccaimtól, és mindentől ami hozzám kapcsolatos. Ha esetleg valami komoly gondod lenne, azt SMS-ben közöld, mondom SMS-ben, nem felhívsz, mert akkor kénytelenek vagyunk beszélni, és hát azt ki akarná...Remélem érthető voltam. Ja és ez a szőkére is vonatkozik-nézett szúrós szemekkel Niall-re, aki csak bambán mosolygott.  Én megszólalni sem tudtam... csak egy kérdés motoszkált a fejemben: Hova tűnt a régi Zayn?
Harry halk kuncogására lettem figyelmes, amit valószínűleg Zayn "prédikálása" váltott ki. Azt már tudom, hogy hogyan fognak élni Zayn-ék, de, hogy mi, Harry-vel, na arról fogalmam sincs... Tartok a dologtól, de azért félek is...
Vettem egy nagy levegőt, és egy "most vagy soha!" gondolattal átültem Harry mellé. Fejét nem fordította felém, de így is láttam a kis huncut mosolyát a szája sarkában.
-Mennyit sírtál?-kérdezte egy pár perccel később. Hihetetlen, hogy ennyire ismer... Fejét végre felém fordította, így pontosan a szemébe tudtam nézni. Azok a gyönyörű szemek most tele voltak kíváncsisággal, vággyal, és érzelemmel.
-Mi? Én? Nem sírtam...-nevettem el magam idegességembe.
-Nekem nem tudsz hazudni...-hangja most komolyan csendült fel-Ismerlek...
-Tudom-suttogtam, ezzel beismerve, hogy igaza van, és sírtam... mégpedig miatta!
Pár perc néma csönd után Harry újra megszólalt:
-Na, és te nem akarsz szónoklatot tartani mint Zayn?
-Majd kialakul minden, de egyenlőre így tökéletes-mosolyodtam el halványan, de persze megint hazudtam... tökéletes? ugyan... mi ebben a tökéletes? alig beszélünk..
-Megszegtünk..-motyogta az orra alatt. Olyan volt mintha magában beszélne, de nagyon jól tudtam, hogy nekem szánta...-Sajnálom Louis...
-Én is sajnálom.. Elrontottunk mindent.. Elkövettünk egy hatalmas hibát, amit talán már rendbe sem tudunk hozni... -bármennyire is nehéz volt, de otthagytam, és visszaültem Zayn mellé, aki már békésen aludt.
-Hiányzol!-suttogta Harry. Hiányzom neki... bár tudná, hogy Ő mennyire hiányzik nekem....

I need You - 15 rész

Helló :) Tudom nincs elfogadható magyarázat a 2 hetes késésemre, de év végi hajtás, ballagás, ma meg alkalmassági vizsga, meg mi egyéb...

Komolyan mondom nagyon sajnálom! Megpróbálom behozni a lemaradásomat, de közben nyitottam egy új blogot, amit hétvége felé leplezek le :) (de a bevezetőt már most elolvashatjátok, fent megtaláljátok a menüpontokban 'Summer Love' név alatt) Köszönöm hogy vártok, és írtok :) IMÁDLAK titeket :)♥
A rész egy kicsit érzelgős lett, ezzel a résszel egy kicsit jobban megismerhetjük a srácokat...
xxEvön

------------------------------------------------------------------------- 

/Harry/

2nap múlva indulunk. Megmondom őszintén én előre félek. Már nagyjából tisztába vagyok az érzéseimmel, és Louis-éval is. De ez nem olyan egyszerű... Nem mondhatom el neki, hisz ez több egy vallomásnál, több egy érzésnél, több egy barátságnál...

-Összepakoltál?-jött be anya. Kezében egy fehér borítékot tartott, ami akaratom ellenére is felkeltette a figyelmemet.

-Mi van benne?-böktem fejemmel a boríték felé.

-Gemma találta az egyik dobozban, a te neved szerepel rajta-a boríték még bontatlan állapotban volt-Nem néztem meg. Ez a tied. Aludj jól-nyomott egy puszit a homlokomra, a borítékot pedig a kezembe adta. Kétségek közt hánykódva bontottam fel.. Elég volt csak a kézírásra rápillantanom,és tudtam ki írta, és azt is, hogy miért...

Már az első sorok láttán, milliónyi emlék lepte el az elmémet.
A könnyek egyre jobban gyűltek a szememben...életem egyik legmeghatározóbb nyara volt..

"Harry!
Megfogadtam, hogy örökké veled leszek, bármi történik senki sem választhat szét minket. Mert a legjobb barátok örökké kitartanak egymás mellett, és én kitartok melletted! Senki nem választhat el a barátomtól, a bajtársamtól és a testvéremtől...
Ezt jól vésd az eszedbe, és ha összeveszünk csak gondolj ezekre a mondataimra, és tudni fogok, hogy mindennél fontosabb vagy nekem.!
xxLouis"

14 évesek voltunk. Fiatalok és naivak, de abban az időben tényleg nem választhatott szét minket senki. A fogadalom is ezt bizonyítja, mert az a levél nem csak egy sima levél... életem fordulópontja.. Arra a nyárra mindig emlékezni fogok.
Olyan jó lenne hinni az 'örökké' szóban... Én hittem benne.. és Louis is... de akkor hova veszett a hitünk?
Voltak Louis-al veszekedő korszakaink, volt, hogy rosszban voltunk, és nem beszéltünk egymással, de ilyen hosszú ideig még soha nem voltunk távol egymástól.. Borzasztóan hiányzik! Hiányzik a nevetése, a viccei, a hülyeségei, a mosolya, a csillogó kék szemei, az ölelése.. Hiányzik maga Louis Tomlinson!
Hibáztathatnám Zany-t mert elvette Louis-t, de rá kell jönnöm, hogy ez nem csak Zayn hibája... inkább Louis-é és az enyém... Nem voltunk elég jó barátok...fel rúgtuk a fogadalmat..
És nem voltam elég erős, hogy harcoljak Louis-ért..  Pedig megígértem, hogy soha nem futamodok meg semmi elől ha Louis a tét..., de most megtettem.. és nagyon bánom!
Bármit megtennék, hogy újra átélhessem a fogadalom napját, mert a barátságunk akkor volt a legerősebb! Ha azon a napon bárki is szét akart volna választani minket, nem tudott volna! Hiányzik az a nap...

*Visszatekintés*
Meleg nyári nap volt. Az erdő legnagyobb fája alatt hűsöltünk. Minden olyan más volt..olyan varázslatos.
Gondolkodtunk mind ketten, hogy miért akarnak nekünk fájdalmat okozni...
Tudtam, hogy nem akar itt hagyni...
-Harry mi lesz velünk?-fordította fejét felém. Szemében a könnycseppek csillogtak, ahogy a nap megvilágította. Szebb volt mint egy angyal..
-Nem tudom-feleltem halkan-De Louis, én nem akarom, hogy elmenj! Nem hagyhatsz itt...
Louis csak megrázta a fejét, és a könnycseppek kihullottak a gyönyörű kék szemeiből..
Ősztől másik iskolába íratták volna, egy másik városban. Nagyon távol tőlem...Ez lett volna az utolsó nyarunk együtt. El akarták választani tőlem, mondván, hogy csak a bajt hozza rám. Ők nem tudják,  hogy mi mit érzünk.. nem tudják, hogy mit jelentünk egymásnak... senki nem tudja!
-Ígérd meg, hogy vissza jössz!-néztem rá könnyes szemmel. Louis csak bólintott, majd felállt és a táskájához sétált. Elővett belőle egy papírt és két tollat . Halványan elmosolyodott és leült mellém. A papírt ketté tépte majd kezembe nyomta az egyik tollal együtt.
-Ígérem-mosolya csak egyre nőtt, és ez valamilyen szinten megnyugtatott. El kezdett írni, de nem tudtam, hogy nekem is kéne..-Mire vársz? Írd le te is.. Ez egy fogadalom-mutatott a papírjára.
Remegő kézzel írtam le a gondolataimat, a fogadalmamat, ami másnak csak pár üres mondat, de Louis-nak nagyon sokat jelentett..

"Louis!
Életem végéig te leszel a legjobb barátom! Tudom, hogy rád mindig számíthatok, és ha mindenki elhagy TE akkor is ott leszel...
Ígérem, hogy mindig kitartok melletted, bármi történik soha nem feledlek!
Szeretni és támogatni foglak...
Köszönöm, hogy ilyen tökéletes barátom vagy inkább testvérem van! 
xxHarry"

Össze hajtottuk a papírt és átadtuk egymásnak. Mindkettőnk arcára mosoly ült ki, mert biztosan tudtuk, hogy a barátságunk nem fog véget érni...
De elérkezett az ősz, és Louis nem ment el.. itt maradt velem!
*Visszatekintés vége*

Könnyeim egyre szaporábban folytak le az arcomról. Életem legszebb, és legfájdalmasabb nyara volt..
Eldőltem az ágyon, a levél még mindig a kezemben pihent, majd szorosan a szívemhez szorítottam.. így élénkebbek voltak az emlékek. Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet. Vettem egy nagy levegőt és elküldtem..
Majd álomra hajtottam a fejem..
"Ígérem, hogy mindig kitartok melletted, bármi történik soha nem feledlek!"-ennyi állt az üzenetben

Sajnos egy nagyon is igaz..:(