I need You - 16 rész

Hello! Hát megérkeztem... Tegnap ballagtam.. Egyik szemem sír a másik meg nevet. Boldog vagyok, hisz most kezdődik igazán az élet, de szomorú mert elmegyek a régi megszokott suliból.. rossz arra gondolni, hogy nem lépem át nap mint nap az iskola kapuját, és talán többé nem látom a megszokott arcokat. Mindenki nagyon hiányozni fog! Sosem felejtem el ezt a 8 évet! ♥

 Nektek is köszönöm srácok! Köszönöm, hogy támogattok, hogy türelmesek vagyok, hogy lelkesítetek, és hogy talán szerettek. Nálatok jobb és kedvesebb "közönséget" nem is kívánhatnék. Móni, Nati, Fucking Monitor, Teddy és a többiek.. Nagyon köszönöm! ♥

Sajnálom, hogy a rész ilyen rövidke lett, de igyekszem...

Szeretlek Tieteket! xxEvön    

    ...................................................................................

/Louis/

Reggel késésben voltam, ugyanis 2 napos sírás maratont tartottam..Most az életben először nem szégyelltem sírni, hisz ez az egy sor amit Harry küldött, életem egyik legmeghatározóbb pillanata volt. Boldogan és szeretett telin gondolok vissza arra a nyárra, amikor a barátságunk mindennél erősebb volt, de ez mára már feledésbe merül...

Bőrönddel a kezembe futottam végig a fél városon, már azt hittem, hogy elkéstem, de örömmel vettem, hogy a busz még a suli előtt áll. Motyogtam egy "bocs a késésért, de dugó volt" szöveget és már mentem is hátra. Csak két hely volt, egy Harry mellett és egy Zayn mellett. Legszívesebben Harry mellé ültem volna, de nem lehetett... nem tudom, hogy hogyan vélekedik rólam, vagy arról, hogy egy szobában leszünk, amitől én személy szerint egy kicsit tartok.. Mindenkinél jobban ismerem Harry-t, de most túl nagy köztünk a távolság, hogy igazán megértsem. Így az utolsó lehetőséget választottam, Zayn mellé ültem. 

-Késtél...-motyogta az orra alatt, majd tekintetét rám emelte-Sírtál?!

-Nem. Ez a cigitől van-próbáltam higgadt és értelmes választ adni. Zayn csak megvonta a vállát és bedugta a fülébe a fülhallgatót. 

1 órát töltöttünk a buszon, az út nagyon csendes volt, de a repülőn már nagyjából mindenki felszabadult, kivéve minket...

Liam és Niall is feltűnően csendesek voltak, Harry elvolt magában, és hát Zayn.. Zayn nagyon csöndes és fura volt... Mikor már azt hittem, hogy megöl az unalom, érdekes dolog történt.
-Payne!-szólt kemény, de normális hangom Zayn.
-Zayn?-fordult hátra Liam, ennek hatására mindenki megfordult, és minket bámultak.
-Mi a faszt bámultok? Kinyomjam a szemeteket? Forduljatok előre nyomoroncok!-szólt idegesen Zayn. Most egy kicsit megnyugodtam, hisz látszólag visszatért a régi énje.. ami nem tudom mikor veszett el..
Az osztálytársaink szinte egyszerre fordultak vissza a helyükre, még Niall is...pedig rá igazán nem vonatkozott.
-Niall, fordulj ide vissza-nevetett fel Liam. Miután már mindenki kényelembe helyezte magát, Liam teljes figyelmét Zayn-nek szentelte.
-Szóval Liam .kezdett bele Zayn-Egy hétig kell ki bírnunk egymást. Nem kell beszélnünk. Ajánlom, hogy nézzük egymást levegőnek... Tarts távol magad a cuccaimtól, és mindentől ami hozzám kapcsolatos. Ha esetleg valami komoly gondod lenne, azt SMS-ben közöld, mondom SMS-ben, nem felhívsz, mert akkor kénytelenek vagyunk beszélni, és hát azt ki akarná...Remélem érthető voltam. Ja és ez a szőkére is vonatkozik-nézett szúrós szemekkel Niall-re, aki csak bambán mosolygott.  Én megszólalni sem tudtam... csak egy kérdés motoszkált a fejemben: Hova tűnt a régi Zayn?
Harry halk kuncogására lettem figyelmes, amit valószínűleg Zayn "prédikálása" váltott ki. Azt már tudom, hogy hogyan fognak élni Zayn-ék, de, hogy mi, Harry-vel, na arról fogalmam sincs... Tartok a dologtól, de azért félek is...
Vettem egy nagy levegőt, és egy "most vagy soha!" gondolattal átültem Harry mellé. Fejét nem fordította felém, de így is láttam a kis huncut mosolyát a szája sarkában.
-Mennyit sírtál?-kérdezte egy pár perccel később. Hihetetlen, hogy ennyire ismer... Fejét végre felém fordította, így pontosan a szemébe tudtam nézni. Azok a gyönyörű szemek most tele voltak kíváncsisággal, vággyal, és érzelemmel.
-Mi? Én? Nem sírtam...-nevettem el magam idegességembe.
-Nekem nem tudsz hazudni...-hangja most komolyan csendült fel-Ismerlek...
-Tudom-suttogtam, ezzel beismerve, hogy igaza van, és sírtam... mégpedig miatta!
Pár perc néma csönd után Harry újra megszólalt:
-Na, és te nem akarsz szónoklatot tartani mint Zayn?
-Majd kialakul minden, de egyenlőre így tökéletes-mosolyodtam el halványan, de persze megint hazudtam... tökéletes? ugyan... mi ebben a tökéletes? alig beszélünk..
-Megszegtünk..-motyogta az orra alatt. Olyan volt mintha magában beszélne, de nagyon jól tudtam, hogy nekem szánta...-Sajnálom Louis...
-Én is sajnálom.. Elrontottunk mindent.. Elkövettünk egy hatalmas hibát, amit talán már rendbe sem tudunk hozni... -bármennyire is nehéz volt, de otthagytam, és visszaültem Zayn mellé, aki már békésen aludt.
-Hiányzol!-suttogta Harry. Hiányzom neki... bár tudná, hogy Ő mennyire hiányzik nekem....