I need You - 19 rész

Sziasztok! Hónapok óta nem írtam... Nagyon sajnálom... kereshetnék kifogásokat, de egyet sem tudnék... Már rég levették a tiltást, de nem volt kedvem egyáltalán írni. Az elején csak azért nem írtam, mert nem volt ihletem.. de utána már csak lustaságból..Ahogy elkezdődött az iskola, időm sem lett... lefoglal a tanulás, és a barátok. És a legnagyobb ok, hogy nem írtam, az a SZERELEM ! Szerelmes lettem... és most már ez az egész Larry történet elvesztette a varázsát..legalább is számomra...Megtapasztaltam, hogy milyen érzés szeretni, és szeretve lenni... ezek után már nincs sok kedvem 'meleg' történetet írni..de mivel ez az első blogom/történetem, és a szívemhez nőtt befejezem! Miután befejeztem ezt a blogot belekezdek egy másikba...De arról majd később beszélünk :)
Hiszek Larry-ben.. Mindig is hittem.. és semmi sem fogja megváltoztatni a véleményemet!
Következő rész nem tudom mikor lesz, de igyekszem!!
Olvassatok!
Szeretlek Titeket, és Köszönöm a türelmeteket <3
Szép délutánt.

-----------------------------------------------------------------------------

Mikor Louis elment beszélni John-al, beállt a kínos csönd, ugyanis volt egy nem kívánatos személy a szobában...Zayn az ágyon ült, és unottan nézett minket, vagyis inkább Niall-t. Már majdnem szólásra nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, miért bámulja, a szőkét, de Louis "visszatérése" megzavarta e cselekedetemet.
-Na srácok!-csapta össze a tenyerét-Ideje munkának látni..
-De, mit beszéltél Jonh-al?-ráncolta össze a szemöldökét Liam, majd felállt és levágódott az ágyára..
-Ja, csak a szokásos dolgokat...  mondtam, hogy bandaként lépünk fel, meg ilyesmik.. de el kéne kezdeni legkésőbb holnap a próbákat... Ó! Majdnem el felejtettem, kéne egy bandanév-Louis kiváncsian körbe fordult, és szét tárta a karjait-Ötlet?!
El sem hiszitek, hogy nekem mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez.. fellépni több ezer ember előtt, ugrálni valami ostoba  számra, és "izgatottan" várni, hogy a közönség mit szól hozzánk... ez egyszerűen borzalmas.. és, hogy mégis miért mentem bele ?! Louis miatt... Tudom, hogy neki ez nagyon fontos, hisz a bajbakeveredésen kivűl máshol is értett, az énekléshez.. Kiskorunkban sokszor énekeltünk, a mi kis megszokott helyünkön, Louis pedig nem egyszer hangoztatta, hogy felnőtt korában híres énekes lesz, és, hogy az első albuma dalai a barátságunkról fog szólni. Hát, már nem hiszem, hogy csak erről tudna dalokat írni..
-Harry-bökdösött meg Niall, fejével Louis felé biccentett, aki mérgesen méregette gondolataimba merült fejemet.
-Köszönöm Niall. Na végre, hogy Harry is figyel-pillantott rám szúrós tekintettel-Most, mát tényleg kell egy bandanév...
Órák óta csak gondolkozunk, vagyis csak mi négyen, ugyanis Niall folyamatosan evett, zenét hallgatott s majdnem be aludt.
-Niall és a cincogók?-órdított fel Niall, majd kihúzta a füléből a fülest-Bocsi...
Nagyon reméltem, hogy ezt a 'cincogós' dolgot nem bandanévnek szánta...de csalódnom kellett.
-Hát..Niall, te teljesen hülye vagy!-csattant fel Louis-Nem fogjuk magunkat le égetni, valami mesebeli névvel...
-De hát ez nem mese! Ez a Chips neve...'Cincogó chips, tuti falod'-olvasta fel hangosan Niall a kezében tartott immáron üres chipses zacskót.
-Egyre jobb... egy chipsről nevezzük el a bandánkat...-mosolyodott el Liam.
Ezután már nem volt gond, eluralkodott a jó kedv rajtunk. Egyre több idétlen név jutott eszünkbe mint pélául 'Egy gitáros és négy kornyika', 'Zayn a balettáncos', 'Zayn és a színfónikus zenekar' 'One Idiots' -ez Niall-re vonatkozott... tényleg egy idióta! De nélküle a banda nem létezne...
-Khm... srácok-köhintett Zayn-Esetleg...Mielőtt kitalálnátok megint valami szörnyű bandanevet, amiben benne van a nevem, Kérlek NE tegyétek!
-Háát...Zayni ez lehetetlen-kacsintott Niall. Mostanság elég furcsa... mintha..érezne valamit Zayn iránt... de ez lehetetlen! Úristen, mik jutnak nekem eszembe...
Eltelt a délelőtt és semmire sem jutottunk, az egészet csak elhülyéskedtük...Reménytelenek vagyunk!
-Oké, menjünk kajálni, mielőtt megárt ez a sok 'gondolkodás'...-állt fel Liam és az ajtó felé indult.
Lent az étterem részlegen már minden osztálytársunk ott volt. Ahogy beléptünk mindenki elhallgatott és csodálkozva pillantgattak felénk, mi pedig csak dőltünk a nevetéstől. Tudom..tudom..ritka pillanatok egyike, hogy Zayn és Én meg tudunk lenni egy légtérben, de ha egyszer muszáj...
-Belehalnátok, ha egyszer időben érkeznétek?-kédezte morcosan az ofő..
-Na de Tanár Úr! Hisz mi szupersztárok vagyunk...-vigyorgott Niall
-Persze, hogyne... Horan, majd este álmodozzon-csóválta meg a kopasz fejét és egy hatos asztal felé mutatott.
Szép lassan végig sétáltunk az asztalok között, mint az Amerikai filmekben, ahol a lányok nyálcsorgatva nézik a szexi menő srácokat..hát itt sem lenne másképp ha a fele társoságunk nem lenne meleg...
-Mi a mai menű?-kérdezte izgatottan Niall, de amikor meglátta az elénk le rakott kistányér spagettit, elkámpicsorodott...-Hát ez nem egy 3 fogásos ebéd..
Csendben ültünk és csak túrkáltuk az ételnek nem nevezhető moslékot a tányérunkon, mikor is Zayn megszólalt.
-Srácok! A többiek miért nem beszélnek erről az egész banda dologról?-húzta össze a szemöldökét. Mindenki gondolkodóba esett, kivéve Louis,  idegesen tördelte az újjait.
-Louis?!-fordult mindenki egy emberként az előbb emlitett fiú felé, aki idegesen fel pattant a helyéről és kiviharzott.
Zayn persze azonnal utána akart menni, de Niall, visszatartotta, majd fejével felém biccentett. Igen, szerintem is... nekem több jogom van Louis-hoz...
Én is felálltam és ugyanúgy kiviharzottam mint Louis... Hm... drámakirálynők....
Kicsit meglepte a fiút, hogy utána mentem, de arcán immárom mosoly ült.
-Elmondod?-láttam rajta, hogy nem akarja, de tudtam, hoigy nekem biztosan el fogja mondani...
Végül nagy nehézségek árán, de kinyögte! Nem mondom, hogy repestem az örömtől, de ellene sem voltam, ha ez neki fontos, akkor nekem is... mert nekem Louis a legfontosabb!
-Haragszol, igaz?-hangja bűnbánóan csendült fel, ami nagyon nem tetszett..
-Ezért?! Ne hülyéskedj... ez legyen a legkisebb gondunk... szerintem a srácoknak sem kell megtudniuk-mosolyodtam el, és végig simítottam a karján. Hirtelen valami áramütés szerűség futott át rajtam..egyszerűen hihetetlen, hogy mit képes kiváltani belőlem,akár egy érintéssel is..
-Akkor.. már csak egy bandanév kell... Tőled még ötletet sem hallottam.. pedig biztosan van egy-kettő.-szeme sarkában megjelentek a nevetőráncok, ami miatt oly' ellenállhatatlan.
-Ami azt illeti... gondolkodtam egy kettőn.. de egyik sem az igazi... vagyis van egy ami igazán tetszik.-láttam rajta, hogy izgatottan várja, hogy kibökjem, de én csak tovább húztam az agyát.
-MONDD MÁR!-kiáltott rám, belőlem meg kitört a nevetés. Rég láttam már ilyennek Louis-t. Talán amikor 10 évesek lehettünk, és vártuk a Mikulást..Őszinte volt a mosolya.
-One Direction?-mondtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.
-TÖKÉLETES LESZ!-ölelt át hirtelen. Olyan jó érzés volt újra a karjai közt lenni, de ez a pillanat sem tartott sokáig..
-Ne haragudj.. én.. csak..
-Fejezzd be! Inkább ölelj meg még egyszer...-húztam közel, és szorosan átöleltem. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson...