I need You - 11 rész

Helló :) Na hát, megérkeztem..  az orvosok és anyukám legnagyobb bánatára. Még mindig eléggé fáj a kezem, de nem bírtam ki írás nélkül, így a gondolataimat egy füzetbe írtam, elég sok fejezettel vagyok kész, de nagyon nehezen fogom tudni őket fel rakni, a kezem miatt. De igyekszem, és nagyon köszönöm a bátorító szavakat.. nagyon örültem neki :)

Hát ez a rész... olyan, olyan.. nehezen írtam meg, szóval nézzétek el...

Jó olvasást!

xxEvön

-------------------------------------------------------------------------------

/Harry/

-Clar-nyitottam be a nővérszobába, ahol senkit se találtam. Hátranéztem Niall-re, aki szinte haldoklott a fájdalomtól-Gyere megvárjuk bent.

-Srácok, én visszamegyek-mutogatott az ajtó felé Liam. Lassan, de biztosan bebicegtünk a nővérszobába, Niall felült arra a magas szar ágyra és nézte a sebét. Eléggé vérzett neki.
-Veszek egy újat-bökött a pólóm felé, amit a sebéhez tartott.
-Van elég-mosolyogtam és előkaptam egy másikat a táskámból.
-Egyszer még megölöm Tomlinson-t-meredt maga elé. Nem akartam tudni, hogy mi játszódik le a fejében. Talán elképzelte ahogyan megöli Louis-t, na jó azért nem hiszem, hogy ennyire durva lenne.
-Nem rossz srác egyébként-ültem le Niall mellé- Jó srác, csak háát..kicseszett vele az élet.
-Ezt nem igazán értem...
-Niall, Louis-nak csak én vagyok, nincs senkije, én vagyok a családja. Tudod, születésünk óta ismerjük egymást. Eleinte jó fiú volt, bár csinált vagyis csináltunk hülyeségeket, de jók voltunk. 12 évesen rossz társaságba keveredett, drogozott, lopott, piált, meg mi egyéb. A családja el fordult tőle,én maradtam.. Ahogy Louis züllött lefelé, úgy én is vele.. anya elkezdett tiltani tőle,de én szeretem Louis-t, és kitartottam mellette, a legjobb barátom volt, soha nem akartam cserben hagyni... És most ? Látod? Látod mi lett? Tönkre ment minden...-hajtottam le szomorúan a fejemet.
-Én.. én..ezt nem tudtam..
-Senki nem tudta Niall, csak én. Én átéltem vele..-magyaráztam, miközben megnéztem Niall sebét, ami még mindig nagyon vérzett. Hát Louis ezt is jól elintézte...
-Hisz te meg tudtál javulni
-Nem Niall, én sem tudtam. Legbelül ugyan az a rossz Harry vagyok. Felületes vagyok
-Tudod, utáltam amikor felkentél a falra, de az a bunkó flegma arcod jobban vonzott-nézett mélyen a szemembe.
-Szerettem az a Harry lenne, de már mondhatjuk úgy, hogy "új" Harry van, aki jó fiú akar lenni-nevettem fel és összeborzoltam Niall haját-Szóval, most megyek megkeresem a nővért.
-Jó lenne, mert már kezdek elájulni a vérveszteségtől-nevetett fel Ő is.
Végig futottam a tantermeken és a folyosókon, de a nővér sehol sem volt, kb. felszívódott. Már csak egy hely volt ahol nem néztem, a tanári szoba.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen az egyik tanárnak.
-Neked is fiam, miben segíthetek?
-Esetleg nem tudja, hogy hol van a nővér?-néztem át a válla fölött hátha meglátom.
-Pont elkerültétek egymást, 10 perce ment haza-világosított föl-Baj van?
-Nem dehogy!-ráztam meg a fejemet és vissza siettem Niall-höz.
Szó szerint  berontottam a nővérszobába, Niall ijedten kapta föl a fejét, de amikor meglátta, hogy az én művem a nagy ricsaj, elmosolyodott.
-Nincs itt, elment
-De..de akkor mi lesz a sebemmel?-nézett ijedten-ELVÉRZEK!!
-Niall, ne beszélj már hülyeségeket-szóltam rá idegesen, mert hát itt van egy srác akinek a lábából ömlik a vér és a nővér sehol, kéntelen lesz velem megelégedni-Majd én segítek.
Letérdeltem, hogy közelebbről is 'megvizsgálhassam' a sebet, mit ne mondjak, még mindig nagyon vérzett. Felálltam és a szekrényhez mentem, ahonnan kivettem a kötszeres dobozt. Ráöntöttem a betadint a vattára, és szép óvatosan tisztogatni kezdtem. Minden érintésnél felszisszent.
-Tudom, hogy szar érzés, de maradj már nyugton! Látod, kész is vagyunk-átkötöttem a lábát és már készen is voltunk. Szerintem elmehetnék nővérkének...
-Köszönöm-szólt halkan Niall. Ahogy felnéztem rá, arca vészesen közel volt az enyémhez, mégsem húzódtam el. Csak most vettem észre, hogy milyen gyönyörű kék szeme is van, varázslatos! Úristen!! Miket mondok??
-N..Niall-nyögtem ki nagy nehezen, de Ő mit sem törődve a próbálkozásommal, közelebb jött. Ajkainkat csak pár milliméter választotta el. És akkor megtörtént az aminek talán soha nem szabadott volna, megcsókoltam.
Nem volt ellene, nem húzódott el, hanem erőszakosan küzdött nyelve bejutásáért, amit megkapott.
'Miért tesszük?' 'Miért nem húzódik el?'  Ezerféle kérdés cikázott a fejemben.. de egyikre sem tudtam a választ. Soha nem hittem, hogy csókolózni fogok egy fiúval.. főleg nem Niall-el, na és Louis... hát róla már ne is beszéljünk...
Csókunk elég hosszúra sikeredett, talán ezért nem vettük észre a váratlan "vendégünket"...
-Ti meg mi a francot csináltok?-kiabált ránk egy nagyon ismerős hang.
-Mi? Semmit! Ez nem az aminek látszik!-mentegetőztem, bár tudtam, hogy felesleges, látta.
-Azt hiszed vak vagyok? Azt hiszed nem láttam? Egyáltalán mit hiszel?? Láttam, de még mindig nem fogom fel!-ordította Louis.
Becsapta maga után az ajtót, és meg sem várta a válaszomat, bár erre nem is nagyon lett volna..
Csak egy valami járt a fejemben, egy kérdés: MIT TETTÜNK?

oO